Tunis

A SOKSZÍNŰ FŐVÁROS

Tunis elődje egy aprócska falu volt, mely Karthágónál is régebben épült. Az arab hódítást követően Tunézia második legnagyobb városa lett, Kairouan után. A város életében az egyik legfontosabb mérföldkő az volt, mikor megépítették a Zaytouna, azaz olajfák mecsetjét 732-ben. A város 1160-ban lett főváros, ettől kezdve jelentős a vallási és kulturális szerepet töltött be az ország életében. Tunisz egészen az 1881-es francia hódításig egy hagyományőrző, régimódi város volt. A hódítás után azonban a fejlesztéseknek köszönhetően egy európai stílusú várossá nőtte ki magát.

Az új város

Az új városban az egyenes utcákat villák és középületek szegélyezik. Itt találjuk a városházát, a postahivatalokat, a vasútállomást és számtalan modern üzletet. A városra jellemző az eklektikus építészeti stílus. Láthatunk itt szecessziós épületet, mint például a városi színház a fő sugárúton. De az 1930-as és 40-es években megjelent az art déco stílus is, amire szimmetrikus, geometrikus mintázatok, erkélyek és párkányok jellemzőek. Érdemes megnézni a postamúzeumot, amely jelenleg is postaként működik. A Tunéziában valaha kiadott összes tunéziai bélyeg és számos külföldi is megtekinthető itt. A központi piacon mindig nyüzsgő élet van. Nagyon korán nyitnak a standok, és 13:00-14:00 óra körül zárnak. Az árusoknál friss zöldséget, gyümölcsöt, halat, datolyát, sokféle olajbogyót és sajtot kóstolhatunk.

Az Avenue Bourguibán, közvetlenül a városi színház mellett találjuk, a Palmariumot. Ebben a hatalmas üzletben a SOCOPA, kézműves termékeket tömörítő egyesület termékeit vehetjük meg.  Megtalálható itt minden, amit tunéziai kézművesek állítanak elő az ország különböző tájain: fújt üveg, szövetek, arany, ezüst és korall ékszerek, ezüstből készült tárgyak, különböző bútordarabok, régiségek és tűzött szőnyegek.

A St. Vincent de Paul katedrális 1882-ben épült, neobizánci stílusban. A katedrálissal szemben látható a francia nagykövetség impozáns épülettömbje. Az Avenue Bourguiba végén helyezkedik el a T.G.M. (Tunis-La Goulette-La Marsa) vasútállomás, ahonnan a vonatok az északi városok felé indulnak. Az innen induló vonatokkal utazhatunk La Goulette-hez, Le Kramonra, Salammbóra, Karthágóba vagy Sidi Bou Saidba. A végállomés La Marsában van.

Bab Bhar

A Bab Bhar , azaz „tenger kapuja” a modern és az óvárosi részt köti össze. A kapu a nagymecsetre néz és az óvárosba visz. Tunisban találjuk a Maghreb-országok egyik leggyönyörűbb medináját. A Jamaa Ez-Zaytouna Mosque Tunis legnagyobb mecsetje, egyúttal a legfontosabb vallási központ a Maghreb-országokban. 732-ben építették, majd a IX. században felújították. Az udvarra belépve oszlopfőkkel díszített kolonádot látunk. A hatalmas imatermet velencei üvegből készült csillárok díszítik. Tunisban rengeteg gyönyörű mecsetet találunk sétánk során, érdemes mindegyikre pár percet szánni. Egyik különleges mecset a Sidi Mehrez , aminek központi kupolája négy félkupola közepén található. Itt tekinthető meg Sidi Mahres, Tunis védőszentjének a mauzóleuma is. A város címerében is ennek a mecsetnek a kupolái láthatók.

Mauzóleumok és imatermek

Sidi Brahim imatermét aprólékosan megtervezett stukkók díszítik. A Sidi Kacem Zelligi keramikusnak épített mauzóleuma három múzeumnak ad helyet. Egy kerámiamúzeum, egy kőmúzeum mohamedán sírkövekkel és egy kalligráfiákat gyűjtő múzeum, ahol akufi írás történelméről olvashatunk.

A piacok

Az arab piacok (soukok) szűk utcácskák, ahol a legkülönbözőbb kereskedők és kézművesek állítják fel standjaikat.  A „nemesebbnek” és tisztábbnak tekintett szakmák árui inkább a nagy mecset környékén találhatók. A piszkosabb vagy zajosabb szakmák portékái pedig távolabb a mecsettől. A különböző szakmák hierarchiája a standok elhelyezkedésénél is egyértelműen látszik. A mecset szomszédságában vannak a kézművesek és a zuávsapkák (hagyományos, gyapjúból készült fejfedők) készítői, azután következnek az illatszeresek, a selyemszövők, a nyergesek, a ruházati cikkeket árulók, a török papucsosok, a szőtteseket árusítók, a kerámiakészítők és végül a hierarchia legalján pedig a kovácsok és a kelmefestők.

Közvetlenül a nagy mecset mellett és részben annak mentén található a Souk El Attarine („az illatszerkészítők piaca"), amely a XVIII. század elején épült. A látogatókat lenyűgözik az elmúlt korokból itt maradt standok, ahol elképesztő mennyiségben láthatók a legkülönbözőbb illóolajokat és parfümöket tartalmazó üvegcsék. A kereskedők nagyon barátságosak és jószívűen kínálják portékáikat.  

Darok

A dar szó jelentése nemesi családi ház.  A tunisi medinában is találunk néhány nemesi házat. A Dar Othman (Othman Dey) az egyik legrégebbi és legszebb nemesi ház Tunisban. A XVI. században épült háznak fenséges, Hafszid-stílusú homlokzata van, belsejét polikróm kerámia díszíti.

A Dar Ben Abdallah selyemszövő nemesi család házát Albert Aublet, francia festő olasz stílusban újította fe. Halála után a házat megvette a tunéziai állam, és múzeummá alakították. Már az előcsarnok díszítése is pazar. A ház belsejében életre kel a XIX. századi tunéziai felső középosztály élete. Arannyal hímzett ruhákat, drágakövekkel kirakott ékszereket, valamint mindennapi használati tárgyakat láthatunk itt.

Belvedere park

A gyönyörű Belvedere park több mint 100 hektárnyi, dombos területen fekszik. A parkból remek kilátás nyílik a városra. Rengeteg fafajta él itt, például fenyők, fügefák, hamis dél-amerikai borsfák, pálmafák, olajfák, eukaliptuszok és mimózák. A parkban állatkertet is kialakítottak. A Koubba, kupolás pavilont a XVII. században építették és eredetileg Manoubában állt. 1901-ben szállították át a Belvedere parkba. A festett üvegekkel és faragott márvánnyal díszített pavilon a park egyik ékessége.